Vajon hogy lehet ezt a Gandhi idézetet megvalósítani személyes szinten, hogyan tegyük meg ehhez az első lépést? Mit kell tegyek, hogy elinduljak a változás útján? A legismertebb élethelyzet mindenkinek az a bizonyos Január elsejei nap, amikor ilyen és ehhez hasonló fogadalmakat fogalmazunk meg magunknak: „na, akkor mától…” Rákészülünk, vigyázz, kész, rajt! Telnek a napok, mi még mindig büszkén és elégedetten állapítjuk meg, hogy kitartóak vagyunk, sikerült! Ám egy pár hét elteltével arra leszünk figyelmesek, hogy ismerős mozdulatok kísérik a napjainkat. Vissza-visszaköszönget a jól bevált rutin. Az a rutin, ami egyben a biztonságot jelentő pajzs is. „ma még egy kicsit, és holnaptól…” Olyan érzés ez, mint az egy helyben való toporgás, görcsös ragaszkodás mely egyben a valami vagy valaki elvesztésétől való félelem. Máris forogni kezd a mókuskerék: Hogy kell? Mások hogyan képesek rá? Ha ők igen, akkor én miért nem? Ha rálépünk a változtatni akarás útjára, akkor el kell fogadnunk, hogy ez egy hosszú tanulási folyamat. Ne instant leves forró vízzel leöntve, hanem sok-sok párbeszéddel, csúszdázással, mászókával, hintával, kacagással és fájdalommal fűszerezett út. Vannak, akik egyedül is megbirkóznak ezzel az az úttal és vannak, akik két jegyet váltanak s elhívják segítségül a szakembert.
Ha úgy érzed, hogy szükséged van egy plusz jegyre, de nem tudod milyen irányba, és hogy indulj, várunk szeretettel, jövő héten, kedden 19.00 órakor (Október 29.) a Hadik kávéházba egy Nyílt Estre.
Itt felteheted mindazokat a kérdéseket, amik eddig nem találtak válaszra!
Szeretettel,
Etelka
