Avocado Fitness

Januárban mindenki olyan rosszkedvű. Elmúltak az ünnepek, kezdjük elfelejteni az új évi fogadalmainkat, és marad a borongós, szürke, hideg idő, meg a kedvtelenség.

Nincs kedvünk kimozdulni otthonról, nemhogy sportolni induljunk, pedig ilyenkor is lehet nagyon is jókat mozogni, jókedvűen.

Lássuk az én két kedvencemet.

Az egyik a jégkorcsolya. Egyszerűen szerintem nincs annál fantasztikusabb érzés, mint amikor kiteszem a lábam a műjégre. Minden télen remegő térdekkel kezdem az elsőt, mert nem vagyok profi, de amint ráérzek a csúszás örömére imádom! Imádom a szép környezetet, a zenéket, az egész hangulatot, hogy közben lehet csacsogni, meg lehet állni egy forralt borra vagy aszalt szilvás teára. A végén pedig az érzés, amikor néhány óra korizás után újra a meleg csizmába bújok olyan, mintha puha párnákon lépkednék, és közben érzem, hogy kellemesen elfáradtak az izmaim, és feltöltődtem testileg, lelkileg.

A másik a síelés. Mostanában csak 1-1 napra van időnk síelni menni a közeli magasabb hegyekre, de minden ilyen napot alig várok! A korai kelést kompenzálja a jó hangulatú autóút válogatott zenéinkre. Majd érkezés után rögtön felcsatolunk és irány a hegy. Ebben a sportágban is elég amatőr szinten mozgok, viszont annál jobban élvezem. Elég beleszippantanom az isteni tiszta hegyi levegőbe, és máris érzem a jótékony hatást. Az egész napos csúszkálás után hasonlóan jó érzés levenni a síbakancsot, mint a korit. A nap végét egy nagyon szuper helyi étteremben zárjuk mindig, és tele hassal vidáman vágunk neki a hazaútnak telis tele élményekkel.

Persze ezek csak az én preferenciáim. Ezer más dolgot lehet csinálni. Csak úgy erdőben sétálni, jól felöltözve kocogni, bármilyen zord időben, szánkózni, és persze ha nem szeretünk kint lenni a szabadban, be lehet húzódni az edzőtermek melegébe, és onnan bámulni kifelé a futópadról, hogy esik az eső vagy éppen a hó.

És amit a legeslegjobban szeretek, fényképeket csinálni kedvenc téli tevékenységeim alatt, amiket a meleg szobában üldögélve, finom teát kortyolgatva vissza tudok nézegetni.

Kívánom mindenkinek, hogy sok szívmelengető élményt gyűjtsön ezeken a hideg téli napokon is!

  Sportkorszakaink című bejegyzésemben említettem, hogy a mostani életszakaszomhoz a jóga áll a legközelebb, és gondoltam megosztom veletek egy kicsit bővebben, hogy miért szeretem csinálni ezt a sportot manapság.

  Említettem, hogy mostanában stresszesebb az életem. Nem rosszból, csak a munkám természetéből kifolyólag. Néhány hónapja azt vettem észre, hogy egy-egy stresszes nap után nem esik jól az aerobik semmilyen formája.

  Tanultam én, hogy létezik túlpörgetettség, és hogy az aerobik illetve kangoo óráimon az ilyen típusú emberekre sokkal jobban oda kell figyelni, mert előfordul, hogy ha erre a bizonyos túlpörgetett állapotra még rásportolnak, akkor egyszerűen kidőlnek. Fizikailag kipurcannak. Akkor még nem gondoltam, hogy ezeket a jeleket magamon is meg fogom tapasztalni, de ez is eljött. Rajtam a nehézlégzés, a kicsit erősebb szívdobogás, és a folyamatos stresszben levés állapotának leállításának sikertelensége mutatkozott. Már amikor reggel felkeltem az ágyból stresszes voltam. Ne kérdezzétek miért, mert nem tudok rá válaszolni. Eddig ugyanis nagyon jól ment ennek kezelése, de valahogy akkor ez nem sikerült. Erre az erősebb szívdobogásra ha kangooztam volna egyet, tuti leájulok a cipőről…

  Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy át kell alakítanom az életvitelemet, és ezen belül is a sportolási szokásaimat. Le kell nyugtatnom magam! Ekkor jött a jóga ötlete. Arra gondoltam, hogy kipróbálom milyen az, ha rendszeresen eljárok jógázni. Megtanulom például a jóga légzést, és alkalmazom a hétköznapjaimban is, amikor egy stresszes szituáció megjelenik.

  Azt kell mondanom, hogy 100%-osan bevált ez az ötlet. Elkezdtem befelé figyelni, koncentrálni a testem jelzéseire, és igen, a jóga légzést is elkezdtem megtanulni, és alkalmazom is bizonyos szituációkban. A jóga segít nekem abban, hogy egyensúlyban maradjak. Segít, hogy kicsit kizárjam a külvilágot, a rohanást. Megtanít elengedni, más aspektusba helyezni a dolgokat. Így vannak olyan dolgok, amik lehet, hogy nagyon nagy problémának tűntek, de a jóga hatására sokkal kisebbé váltak.

  (fotó: baloghba.hu)

  A jógán belül néha, amikor csak csajok vagyunk, gyakoroljuk az úgynevezett női jógát is. Azt kell, hogy mondjam, ránk fér. Előtérbe helyezzük, és erősítjük női mivoltunkat. Sajnos vagy nem ma, amikor a nőknek annyi szerepe van, és annyi helyen kell megfelelniük, óhatatlan, hogy néha magáról a női mivoltukról feledkeznek meg. Ebből pedig nagyon sok probléma adódik. Millió helyen cikkeznek erről, így én nem szeretnék mélyebben belemenni a témába. Inkább azt javaslom, hogy szedjük össze magunkat mi NŐK, és tegyünk azért, hogy nők maradjunk, még akkor is, amikor sokszor van olyan helyzet, hogy nekünk kell hordani a nadrágot.

  Most pedig jöjjön egy kicsit szakértőibb leírás is magától a jóga oktatómtól, Dunai Judittól, arról, hogy miért is jó a jóga:

D. J. : Az egyik jógatanárom azt mondta, a jóga mindig mindenkinek mást jelent, és mindig azt, ami éppen foglalkoztatja. És ez így van jól. Ez a Te történeted, a Te utad, és azért valamennyire összecseng az enyémmel. Jelenleg számomra ajóga az, amitől kerek a világ. Óráimon ezt az élményt igyekszem másoknak is átadni. Amikor elkezdtem rendszeresen gyakorolni, azt tapasztaltam, hogy mindegy milyen hangulatban érkezem az órára, lelkesen, nyűgösen vagy elcsigázottan, amikor óra után kilépek a jógastúdióból és beleszippantok a hűvös esti levegőbe, úgy érzem, minden a helyén van, kerek a világ! És ez máig így van. A mai rohanó élet rengeteg testi, lelki és szellemi feszültséget generálhat bennünk. Ez nem csak a testi-lelki egészségünket veszélyeztetheti, de elrejtheti szemünk elől a valódi értékeket is. A mókuskerékben elfelejthetjük, kik vagyunk valójában: honnan jöttünk és mire vagyunk képesek. Számomra a jóga abban segít, hogy ezeket a felgyülemlett feszültségeket levezessem, feloldjam, és felszabadítsam az utat a valódi értékek felé.

(Judit óráiról itt érdeklődhettek bővebben: https://www.facebook.com/KerekvilagJoga)

  A napokban azon gondolkodtam, miért is van az, hogy a heti edzésterveim főleg futásból és  jógából állnak mostanság. Maximum néha egy-egy úszás is becsúszik, de ennyi. Kicsit tovább gondolva rájöttem, hogy a sportágválasztásaimat különböző életszakaszokhoz tudom kötni. 

  Gyerekkoromban összevissza sportoltam. RSG, sorverseny (igen, igen jól olvasod, alsóban rengeteget edzettünk, hogy megnyerjük a kerületi sorversenyt, majd az országosat is), tenisz, atlétika, kosárlabda, úszás, különböző távú futások, break dance, jazz balett és játékként még biciklizés, görkori, jégkori… stb. mindegy volt, csak sportoljak, és kezdjek valamit azzal az iszonyú mennyiségű energiával, ami volt bennem.

  Aztán kamasz koromban ez az energiamennyiség nőtt, de már kezdtek konkrét elképzeléseim kialakulni a világról, így a sportról is. Kosárlabdáztam ugyan, ez az egy maradt meg a sok összevissza sportolásból, de vágytam valami igazán pörgősre. 16 évesen aztán rám talált a verseny aerobik, ahol nagyon magas bpm számú zenékre gyakoroltuk a verseny koreográfiákat és gyúrtunk a kötelező elemekre. Ekkortájt kezdődtek a bulizások is, és nekem minden aerobikedzés felért egy plusz hétköznapi bulival. 

  Sajnos vagy nem a tanulás javára abbahagytam az aerobik verseny szintű űzését, de jelen maradt az életemben. Mivel nem volt elég, hogy szimpla edzőtermi órákra járjak, ki kellett találnom megint valamit, így lettem aerobikoktató. A főiskolás éveimet végig pörögtem a step padon és sok alakformáló és zsírégető órát tartottam lelkes vendégeimnek. Remek időzítésnek bizonyult, mert a fősuli alatt jól jött, hogy elkezdtem keresni a saját kenyerem. És azért a kosárlabda is megmaradt hobbi sportnak. Ebben az időszakban ismerkedtem meg a jógával. Jógáztam is vagy fél évig, de halálosan untatott.

(fotó: baloghba.hu)

  A következő korszak a munkakezdéshez köthető. Beszippantott a multis lét, és hirtelen minden olyan soknak tűnt. Fel kellett hagynom az egyéb kötöttségekkel, mint az aerobik óra tartás, ráadásul egy térdszalag szakadás is megálljt parancsolt az iszonyúan felpörgetett életmódomnak. 

  Szépen, lassan egy év alatt tértem vissza az aerobikhoz, amihez fokozatosan, úszáson, biciklizésen és futáson keresztül vezetett az út. De az aerobikon belül is változtatnom kellett, mert az orvosom azzal a jó tanáccsal engedett el, hogy hagyjak fel a step aerobikkal, hacsak nem szeretnék vele egy év múlva újra találkozni a műtőasztalon. Ezt pedig egyáltalán nem szerettem volna. Ekkor találtam rá életem újabb meghatározó sport élményére, a kangoo jumps-ra. Gyorsan edző is lettem, és újabb néhány év pörgés kezdődött, immár a karrierem mellett, ami szintén bepörgött.

  (fotó: baloghba.hu)

  És mi van ma? Mára elfáradtam, és valahogy egyre nehezebben viselem a kötött mozgásformákat. Ma az a fontos nekem, hogy bármikor tudjak mozogni, amikor van rá időm, és ne csak szigorúan hétfőn és szerdán este 7-kor, amikor a kedvenc edzőm tartja a kedvenc óra típusaimat. Na és ott van a stressz, ami mostanában nagyobb mennyiségben van jelen az életemben, mint valaha, ezért kívánja a szervezetem a jógát. Most nem unom a jógát, hanem lelkesen járok hétről, hétre és nagyon várom, hogy újra megfigyeljem a testem határait, és tiszteletben tartsam azt. Várom ezt a másfél órát, amikor befelé tudok fordulni, és nincs más dolgom, csak magamra figyelek, és pihenek. Emellett a futás nagyon jó, mert ha csak kocogok akár 20 percet, már érzem, hogy dolgozik az összes izmom, érzem, ahogyan karbantartom a szív-és érrendszerem, izzadom ki a mérget és a stresszt. E két mozgásforma a jelenlegi állapotomban a legmegfelelőbb. Ha van kedvem reggel edzek kicsit vagy este, vagy hétvégén, vagy az irodámban elvégzek egy 5-10 perces jógagyakorlatot, vagy futok 20 percet, és utána 10 perc jóga…stb. Nagyon rugalmas.

  Nekem jelenleg ez válik be. És neked?

 A tavasz első napjai mindig nagy örömmel töltenek el. Megcsillan az első reménysugár, hogy végre megszabadulhatunk a nagykabáttól, a csizmától, és a könnyedebb öltözködés mellett egy könnyedebb lét is kezdődik újra. Ráadásul igen szép első tavaszi napunk volt. Ha jól emlékszem hétágra sütött a nap, és kellemes hőmérséklet kényeztette érzékeinket. Vannak azonban sokan, nők, akik nem feltétlenül ilyen felhőtlen könnyedségnek élik meg ezeket a napokat.  Előveszik a tavaszi – nyári ruhatár darabjait, és kétségbeesve állapítják meg, hogy már nem jók, nem jönnek fel a nadrágok, szűkek a ruhák, a blúzok, és a pólók is úgy feszülnek, hogy egy mozdulattal repedéscsíkok keletkeznek az anyagon, ha nem vigyáznak. Elkezdődik a pánik, a fogadkozás, hogy mától nem eszek, egyfolytában sportolok, és mire jön a bikini szezon, simán ledobok egy 10est… aztán valahogy megint alább hagy a lelkesedés, ugyanúgy, mint az újévi fogadalmakkor, más egyéb fogadkozáskor, és minden marad a régiben. Ilyenkor érdemes egy kicsit leülni, és elgondolkodni azon, hogy az elmúlt hónapban, hónapokban, évben, években… stb. mit tettem azért, hogy egészségesen éljek? Mit tettem azért, hogy megakadályozzam a súlygyarapodásomat? Mit tettem azért, hogy önmagammal foglalkozzak mind fizikai, mind lelki síkon? Javaslom, hogy a kérdések feltétele után kezdjük el őket szépen, sorban, őszintén (!) megválaszolni, és gyönyörűen ki fog rajzolódni a kép, hogy miért is tartunk itt, ahol tartunk. Tudom, tudom, itt kezdődik a kifogások felsorolása, hogy a munkám, a gyerek(ek), az állam, meg egyáltalán az élet súlya, amit lehetetlen elviselni csokoládé, chips és kóla nélkül. Nem is beszélve arról, hogy milyen nagyon drága az egészséges életmód, az edzőtermek, a bio ételek. Itt meg jön az, hogy de hát én nem is eszem ilyeneket, szinte csak salátán élek… stb. Érdekes, akkor miért van rajtam súlyfelesleg?  Ha valaki tényleg eldöntötte, hogy változtatni akar, és egészen legbelül, megvan az elhatározás benne, akkor semmi akadálya nem lesz annak, hogy ezt megtegye.

(fotó: baloghba.hu)

Kezdőknek 2 nagyon egyszerű tippem van:

-          Séta/kocogás: Rengeteg hely van Budapesten, és országszerte, ahol ingyen lehet sétálni, és kocogni. Ha nem a maraton futás a célunk, akkor a profi futó felszereléstől is eltekinthetünk. Közben pedig remekül át tudunk gondolni dolgokat, vagy csak szimplán gyönyörködhetünk a létben.

-          Csoki helyett alma: 1 db alma 39 – 175 Ft között van (kb). Ha az olcsóbbat választjuk, pl a 39 Ft-os-t vagy a körül, és azt vesszük meg a bármilyen desszert, csoki vagy édesség helyett, nemhogy drágább, de még olcsóbban is jövünk ki!

Mindenre van megoldás, csak akarni kell!

Nagyon szép nyarat Mindenkinek!

Így szilveszter táján mi másról jönnének a gondolatok, mint az újévi fogadalmakról. Ilyenkor a legegyszerűbb tiszta lappal indulni. Új naptárunk lesz, új határidőnaplónk, teljesen üresek az oldalaik, és ez valahogy azt az érzést kelti bennünk, hogy újraírhatjuk ezeket az üres lapokat. Előttünk van tengernyi lehetőség, új tartalommal tölthetjük fel őket. Megszakíthatjuk régi berögződéseinket, és megfogadhatunk egy csomó új dolgot, amit máshogy fogunk csinálni az újévben. Ilyenkor a belső lelkesedés határtalan tud lenni, és nagyon erős bennünk a hit, hogy majd most sikerülni fog! Aztán eltelik egy hét, kettő… és ez a hatalmas lelkesedés alább hagy. Január végére kb. már semmi nincs belőle, és februárra már olyan az érzés, mintha sose lett volna. A fogyókúrával is így van ez. Karácsony után, az étel-túladagolás miatt elszántan fogadjuk meg, hogy az újévben sokkal kevesebbet eszünk, sőt! Nem is eszünk! Káros dolgokat, mint a fehér cukor, fehér liszt pedig aztán pláne nem viszünk be a szervezetünkbe. Januárban aztán, amikor visszaállnak a rutinszerű hétköznapok, szépen lassan ez a lelkesedésünk is lelohad, és visszaállnak a rutinszerű étkezési szokásaink is. Év közben aztán lehet még egy, két fellángolás, például májusban, amikor már csak 6 hét, vagy csak 5 hét van a strandszezonig, nyaralásig… stb. Viszont miután ez is elmúlik, kevés motiváció marad a következő év elejéig.

Ismerős a forgatókönyv?

Nekem az a tanulság ebből, hogy ha változtatni szeretnénk bármiben, az életünkben azt most kell elkezdeni, ebben a pillanatban, és mindentől függetlenül. Na persze leírni könnyű, de megcsinálni! Abban van az igazi kihívás és a rengeteg munka. Van, aki ráérez, és egyedül is megcsinálja. Van, akinek külső segítség kell, család, barátok, szakember, bárki. És igen, vannak olyanok is, akármilyen hihetetlen, akiknek az újév segít, és az újévi fogadalmukat be tudják tartani. Én egy ilyen embert biztosan ismerek. Egy nagyon jó barátnőm, aki a 2013-as évben csodálatos változásokon ment keresztül (életmódot változtatott, sok sportot és egészséges táplálkozást iktatott be a mindennapjaiban melynek eredménye képpen leadott 11 kilót), és már a 2014-es évre is megvan az újévi fogadalma. Tudom, hogy ezt is megcsinálja, mert eldöntötte. Szerintem ez a kulcs, hogy mélyen, legbelül nekünk kell eldönteni, hogy igenis akarjuk azt a változást, máskülönben senki nem tud segíteni rajtunk.

Kívánom mindenkinek, hogy 2014-ben meg tudja hozni ezeket a nehéz belső döntéseket, amik elindítják a változás útján.

BUÉK

Következő témámat egy cikk ihlette, amit múlt hétfőn posztoltam az indexről, és melyben arról olvastam, hogy kormányrendelet fogja korlátozni az élelmiszerek transz-zsírsav tartalmát. Tovább kutakodtam az interneten, és nem csak Magyarországon került ez a téma az asztalra, de Amerikában is, ahol az FDA új korlátozásokat vezetett be annak érdekében, hogy az amerikai honfitársak egészségesebben étkezzenek, illetve kevésbé hízzanak el. Az FDA kiveszi a transz zsírsavakat az általánosan biztonságosnak nyilvánított kategóriából, ezzel kényszerítve a gyártókat, hogy lassan, de biztosan kivezessék ezeket termékeik összetevői közül. Az amerikaiak világszerte ismertek túlsúlyos társadalmukról, és amit lehet, bevetnek, hogy ez változzon.

Mik is azok a transz-zsírsavak?

A transz-olajok, transz-zsírsavak lényegében azok a hidrogénezett olajok, zsírok, amik tovább tartják frissen az ételeinket, nem avasodnak olyan hamar, és nyilván a legfinomabb sütijeinkben, hamburgereinkben van jelen a legnagyobb mennyiségben ez az egészségre káros anyag. Ezek azok a haszontalan olajok, zsírok, amiket elég sok ételben megtalálunk és elfogyasztunk, sokszor a nélkül, hogy tudunk róla. Főleg szív- és érrendszeri betegségeket okoznak hosszú távon. Fellelhetőség De hogyan tudjuk nyomon követni a háztartásainkban, ha az élelmiszereken csak az van feltüntetve, hogy van-e vagy nincs hidrogénezett növényi olaj, de a mennyisége nincs? Ez még talány. Az OÉTI-nek, ugyan készíteni kell egy adatbázist erről, de azt nem tudni, hogy földi halandóként ezt hogyan érjük majd el. (Írtam email-t az OÉTI ügyfélszolgálatára ezzel a kérdéskörrel. Várom a választ, és ígérem, amint megjön, közzé teszem). Jó lesz erre odafigyelni! A Te konyhádban mennyi ilyet találsz? 

A motiváció

A pszichológia egyik nagyon fontos kérdése, hogy mely késztetésekből fakad, illetve milyen erők állnak a viselkedésünk hátterében. Hogyan tudunk bizonyos cselekvésekre, nagyobb energiákat mozgósítani, míg másokra kevesebbet.

Tudtátok, hogy a motiváció szó a latin eredetű „movere” igéből ered?

A szó jelentése: mozogni, mozgatni. A pszichológiában a motiváció egy gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal. Korábbi bejegyzésemben röviden érintettem a változással kapcsolatos gondolataimat. Úgy érzem, hogy ehhez kapcsolódóan mindenképpen fontos a motivációról is beszélgetni. Amikor a testsúly problémáról beszélünk akkor a motivációra, mint egy komplex, nagyon összetett fogalomról beszélünk. Nagyon fontos, hogy ismerjük a motiváció minőségét ahhoz, hogy megértsük nem a motiváció mennyisége az, amely elindíthat minket a gyógyulás illetve változás útján. Sokan, akik testsúly problémával küzdenek, olyan célkitűzéseket állítanak fel melyek nem belső üzenetek, hanem egy külső erő hatására születnek.

Nem az a kérdés hangzik el, hogy: Miért fontos ez Nekem?

Felmérések szerint a leggyakoribb motivációs faktorok fogyni vágyók között szorosan kapcsolódnak a következő állításokhoz:

• Szeretném, ha több önbizalmam lenne

• szeretném megmutatni a világnak, hogy nekem igenis van akaraterőm

• szeretném elfogadni önmagam

• szeretném magam újra nőnek/férfinak érezni

Ezek a gondolatok, vágyak mind elérhető célok ám csak annyi aprócska hiba van a rendszerben, hogy mindez nincs közvetlen összefüggésben az alacsony vagy magas testsúllyal! Nem alárendelve a külső erőknek, hanem önmagunkért kell megtenni a kezdő lépéseket. Az önismereti úton fel kell tárnunk a háttérben megbúvó tüneteteket.

Melyek azok a kulcsfontosságú tényezők, melyek erősen alakítják és mozgatják az ember étkezési szokásainak kialakítását?

Részben családi tényezők, olyan gyermekkori etetési minták melyek rossz szokások alapjai lehetnek. Illetve a kommunikáció útja az evésen keresztül, mely szorosan kapcsolódik a szülői mintákhoz. Idetartoznak az egyéni tényezők is. Modern társadalmunk elítéli és megbélyegzi a túlsúllyal küzdőket. Mindez súlyos önértékelési, érzelemkifejezési és megfelelésvággyal kapcsolatos zavarokat idéz elő.

Beszélnünk kell a kulturális tényezőkről is melyek egész egyszerűen a társadalom által elvárt testi ideálok. Azt gondolom, hogy a pszichológia oly módon tud segíteni az elhízással kapcsolatban, hogy támogató szerepet tölt be a személy életében úgy, hogy az evés ne egy örömforrás, konfliktus megoldás pótlása legyen, hanem a helyére kerüljön: segítsen abban, hogy megtaláljuk az egyensúlyt és a harmóniát, mind lelki, mind testi szinten.

Ha tetszenek a posztok nyomjk egy tetsziket facebook oldalunkra, hogy elsőként olvashasd új írásainkat!

Disznót vágtunk egyik hétvégén a családdal. Sajnos manapság egyre kevésbé divatos a hússzerzés e formája, pedig ebből lesz az igazi finom étel! Már reggel 6-kor az első pálinka (2cl = 45 kcal) elfogyasztásánál azon gondolkodtam, hogy vajon a nap végére mennyi kalóriát kell majd ledolgoznom a következő héten.

Első lépés - Malacvisítás, vérlevétel, pörzsölés.

Ez a kevéssé jó része a dolognak, amikor malacunkat leszúrjuk, lecsapoljuk a vérét, hogy neki tudjunk állni a reggeli készítésének. Majd miután teljesen tutira kinyúlt a malac, kezdődhet a pörzsölés. Közben, hogy a pálinka meg ne ártson, mert kellett inni még egyet (2cl = 45 kcal) a nagy ijedtségre, kenyeret és almát tálalunk kis kockákra vágva. Nagyon jól esik…

- 5 dkg kenyér + fél alma = 135 kcal

Amíg a malac részei előkészítésre kerülnek a feldolgozáshoz, az asszonyok reggelit készítenek.

- Hagymás vér + 5 dkg kenyér = 195 kcal

Na, innen kezdődik csak az igazán nagy munka! Szeletelünk, válogatunk, sütünk, főzünk, hogy a malac minden része a megfelelő helyre kerüljön. Hurkába, kolbászba, sózásra, füstölőre, disznósajtba, ebédhez, töpörtyűhöz… stb. Ehhez olyan ebédet kell választani, amit a nagy munka közben el lehet készíteni. Ez mi más lenne, mint:

- Lucskos káposzta finom friss malachusival + kenyér = 620 kcal

- Sült malachusi + kenyér + kovászos uborka = 430 kcal

Ebéd után folytatódhat a nagy munka. Hurka, kolbásztöltés kb. 50 kg töltelékből. Disznósajtgyártás és a legeslegvégén mosogatás, pakolás, takarítás. Vacsorára megint csak gyorsan elkészíthető étel kell, hát kisütünk pár frissen töltött hurkát, kolbászt, és ez is mehet kenyérrel, savanyúval.

- Májas hurka + kenyér + savanyú = 447 kcal

- Véres hurka + kenyér + savanyú = 440 kcal

- Sült kolbász + kenyér + savanyú = 420 kcal

Minden étkezéshez és étkezés között szigorúan fröccsöt (1 pohár = 62 kcal) kell fogyasztani házi száraz fehér borból, és akár még egy, két pálinkát a rend kedvéért. Ha azt vesszük, hogy egy átlagos testalkatú, szellemi munkát végző nőnek napi maximum 1800 kcal-t lehet bevinni a súlya megtartásához, akkor lehet is kezdeni a számolgatást.

Sok sikert mindenkinek! De azért íme, néhány tipp, hogy hogyan is lehet beosztani a napi kalória adagot:

Napi menü 1:

Napi menü 2:

Simán benne van a napi keretben, de ha mondjuk, 10 dkg helyett úgy érzed, hogy mindenből a dupláját etted az sem gond, csak iktass be pár sport napot utána és némi könnyed ételt. Tipp: A savanyúság legyen nagyobb arányban a kenyérrel szemben és a szóda a borral szemben.

Ha tetszett, nyomj egy tetsziket a cikkre, ha pedig szeretnél időben értesülni az új posztokról lájkold facebook oldalunk. 

A napokban kiposztoltam egy cikket az indexről a különböző diétákkal kapcsolatban, és most szeretném kicsit bővebben kifejteni, hogy miért pont azt a cikket, amikor annyi ilyen van ebben a témában. Egy mondatban azért, mert ezzel tudok azonosulni.

Tíz éve tartok aerobic edzéseket, és beszélgetek emberekkel arról, hogyan is lehet egészségesen élni, mi kell ahhoz, hogy valaki lefogyjon, miért van az, hogy valaki alig eszik, mégis hízik, vagy rengeteget mozog, mégsem fogy. Akármennyire bonyolultnak is tűnik a dolog a válasz valójában nagyon egyszerű: minden az egyéntől függ! Minden attól függ, hogy mennyire van tisztában önmagával az egyén. Mind lelki mind pedig fizikai síkon. És ezzel együtt mit tesz azért, hogy testi-lelki harmóniában maradjon.

Nézzük most csak a „testi” dolgainkat és tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

- Tisztában vagyok a genetikai adottságaimmal?

- Tisztában vagyok az alkatommal?

- Reálisan látom a testemet, ha belenézek a tükörbe?

- Tudom milyen az emésztési rendszerem?

- Tudom mit bír, és mit nem bír el a gyomrom?

- Reálisan látom az étkezési szokásaimat?

És még ha mindenre igen a válasz, akkor sem biztos, hogy az úgy van. És ez egy nagy csapda. Valójában ez az egész életmódváltás alapja. Ha már évek óta szenvedsz diétákkal, sportokkal, különböző "fogyi" programokkal és nincs eredménye, akkor az alapjaiddal van baj, mert ha ezeket jól látod, és ezek alapján választasz megoldást, megfelelő étrendet, mozgást, stb., akkor annak kell, hogy legyen eredménye! De ha ez nem így van, választhatsz bármilyen módszert, diétát, nem fog segíteni, és minden egyes kudarc tovább mélyíti a problémádat.

Egy sarkalatos példa: ha imádod a magyaros ételeket, de nem bírsz megenni egy levél salátát se, akkor nem érdemes olyan diétába belekezdened, ami tele van zöld salátával. Még egy fontos elem, hogy a változáshoz idő kell, és minél több a súlyfelesleged, annál több idő. Akár évek.

És mit tehetsz most rögtön?

Egyél, amit szeretsz, mértékkel, közben kezd el megismerni a tested, a tested szükségleteit és lassan, folyamatosan állj át egy új életformára. Egy olyanra, ami neked a legjobb, és csak neked! És ha ez nem megy egyedül, ebben tudunk segíteni. Először tartunk neked egy tükröt, ami lehet, hogy elsőre nem lesz kellemes, de hidd el, megéri! Aztán végig kísérünk a hosszú, rögös úton, hogy a végén, ha belenézel a tükörbe egy egészséges, elégedett, mosolygós, boldog „Én” mosolyogjon Rád vissza!

Hajrá!

Vajon hogy lehet ezt a Gandhi idézetet megvalósítani személyes szinten, hogyan tegyük meg ehhez az első lépést? Mit kell tegyek, hogy elinduljak a változás útján? A legismertebb élethelyzet mindenkinek az a bizonyos Január elsejei nap, amikor ilyen és ehhez hasonló fogadalmakat fogalmazunk meg magunknak: „na, akkor mától…” Rákészülünk, vigyázz, kész, rajt! Telnek a napok, mi még mindig büszkén és elégedetten állapítjuk meg, hogy kitartóak vagyunk, sikerült! Ám egy pár hét elteltével arra leszünk figyelmesek, hogy ismerős mozdulatok kísérik a napjainkat. Vissza-visszaköszönget a jól bevált rutin. Az a rutin, ami egyben a biztonságot jelentő pajzs is. „ma még egy kicsit, és holnaptól…” Olyan érzés ez, mint az egy helyben való toporgás, görcsös ragaszkodás mely egyben a valami vagy valaki elvesztésétől való félelem. Máris forogni kezd a mókuskerék: Hogy kell? Mások hogyan képesek rá? Ha ők igen, akkor én miért nem? Ha rálépünk a változtatni akarás útjára, akkor el kell fogadnunk, hogy ez egy hosszú tanulási folyamat. Ne instant leves forró vízzel leöntve, hanem sok-sok párbeszéddel, csúszdázással, mászókával, hintával, kacagással és fájdalommal fűszerezett út. Vannak, akik egyedül is megbirkóznak ezzel az az úttal és vannak, akik két jegyet váltanak s elhívják segítségül a szakembert.

Ha úgy érzed, hogy szükséged van egy plusz jegyre, de nem tudod milyen irányba, és hogy indulj, várunk szeretettel, jövő héten, kedden 19.00 órakor (Október 29.) a Hadik kávéházba egy Nyílt Estre.

Itt felteheted mindazokat a kérdéseket, amik eddig nem találtak válaszra!

Szeretettel,

Etelka