A napokban azon gondolkodtam, miért is van az, hogy a heti edzésterveim főleg futásból és jógából állnak mostanság. Maximum néha egy-egy úszás is becsúszik, de ennyi. Kicsit tovább gondolva rájöttem, hogy a sportágválasztásaimat különböző életszakaszokhoz tudom kötni.
Gyerekkoromban összevissza sportoltam. RSG, sorverseny (igen, igen jól olvasod, alsóban rengeteget edzettünk, hogy megnyerjük a kerületi sorversenyt, majd az országosat is), tenisz, atlétika, kosárlabda, úszás, különböző távú futások, break dance, jazz balett és játékként még biciklizés, görkori, jégkori… stb. mindegy volt, csak sportoljak, és kezdjek valamit azzal az iszonyú mennyiségű energiával, ami volt bennem.
Aztán kamasz koromban ez az energiamennyiség nőtt, de már kezdtek konkrét elképzeléseim kialakulni a világról, így a sportról is. Kosárlabdáztam ugyan, ez az egy maradt meg a sok összevissza sportolásból, de vágytam valami igazán pörgősre. 16 évesen aztán rám talált a verseny aerobik, ahol nagyon magas bpm számú zenékre gyakoroltuk a verseny koreográfiákat és gyúrtunk a kötelező elemekre. Ekkortájt kezdődtek a bulizások is, és nekem minden aerobikedzés felért egy plusz hétköznapi bulival.
Sajnos vagy nem a tanulás javára abbahagytam az aerobik verseny szintű űzését, de jelen maradt az életemben. Mivel nem volt elég, hogy szimpla edzőtermi órákra járjak, ki kellett találnom megint valamit, így lettem aerobikoktató. A főiskolás éveimet végig pörögtem a step padon és sok alakformáló és zsírégető órát tartottam lelkes vendégeimnek. Remek időzítésnek bizonyult, mert a fősuli alatt jól jött, hogy elkezdtem keresni a saját kenyerem. És azért a kosárlabda is megmaradt hobbi sportnak. Ebben az időszakban ismerkedtem meg a jógával. Jógáztam is vagy fél évig, de halálosan untatott.
.JPG)
(fotó: baloghba.hu)
A következő korszak a munkakezdéshez köthető. Beszippantott a multis lét, és hirtelen minden olyan soknak tűnt. Fel kellett hagynom az egyéb kötöttségekkel, mint az aerobik óra tartás, ráadásul egy térdszalag szakadás is megálljt parancsolt az iszonyúan felpörgetett életmódomnak.
Szépen, lassan egy év alatt tértem vissza az aerobikhoz, amihez fokozatosan, úszáson, biciklizésen és futáson keresztül vezetett az út. De az aerobikon belül is változtatnom kellett, mert az orvosom azzal a jó tanáccsal engedett el, hogy hagyjak fel a step aerobikkal, hacsak nem szeretnék vele egy év múlva újra találkozni a műtőasztalon. Ezt pedig egyáltalán nem szerettem volna. Ekkor találtam rá életem újabb meghatározó sport élményére, a kangoo jumps-ra. Gyorsan edző is lettem, és újabb néhány év pörgés kezdődött, immár a karrierem mellett, ami szintén bepörgött.
(fotó: baloghba.hu)
És mi van ma? Mára elfáradtam, és valahogy egyre nehezebben viselem a kötött mozgásformákat. Ma az a fontos nekem, hogy bármikor tudjak mozogni, amikor van rá időm, és ne csak szigorúan hétfőn és szerdán este 7-kor, amikor a kedvenc edzőm tartja a kedvenc óra típusaimat. Na és ott van a stressz, ami mostanában nagyobb mennyiségben van jelen az életemben, mint valaha, ezért kívánja a szervezetem a jógát. Most nem unom a jógát, hanem lelkesen járok hétről, hétre és nagyon várom, hogy újra megfigyeljem a testem határait, és tiszteletben tartsam azt. Várom ezt a másfél órát, amikor befelé tudok fordulni, és nincs más dolgom, csak magamra figyelek, és pihenek. Emellett a futás nagyon jó, mert ha csak kocogok akár 20 percet, már érzem, hogy dolgozik az összes izmom, érzem, ahogyan karbantartom a szív-és érrendszerem, izzadom ki a mérget és a stresszt. E két mozgásforma a jelenlegi állapotomban a legmegfelelőbb. Ha van kedvem reggel edzek kicsit vagy este, vagy hétvégén, vagy az irodámban elvégzek egy 5-10 perces jógagyakorlatot, vagy futok 20 percet, és utána 10 perc jóga…stb. Nagyon rugalmas.
Nekem jelenleg ez válik be. És neked?
